Hatvanadik születésnapomra jelent meg a velem készített életút interjúkötet. Beszélgetőpartnerem Mihancsik Zsófia volt.

A kötet egy olyan beszélgetéssorozatot tartalmaz, amit 2011 márciusában kezdtünk el és 2012 augusztusában fejeztünk be.

Az interjúsorozat célja az volt, hogy képet nyújtson arról az életútról, amelyet 60 éves koromig bejártam; arról a szemléletről, világképről, amely engem jellemez; az értékrendről, amelyet magaménak vallok.

A kép szubjektív és nem teljes.

Szubjektív, hiszen én mondom el.

Nem teljes, mert a számomra nagyon is fontos magánéleti vonatkozások szándékosan kimaradnak; nem teljes, mert sok minden másról is eshetett volna szó.

Ami kimaradt, az is a szubjektivitás része.

Mihancsik Zsófiával negyven éve ismertük egymást, azóta beszélgettünk és vitatkoztunk az élet kisebb-nagyobb dolgairól.

Az adott kötet egyfajta célraorientált diskurzus volt két olyan ember között, akik jól ismerték egymás gondolkodását.

Éppen ezért stilisztikailag megőriztük az élőbeszéd jelleget. Az interjúk szerkesztettek, de jellegükben nem az ezer ponton körülbástyázott fogalmi pontosságra törekvés jellemzi őket. Ez ugyanis elvette volna belőlük az olyannyira fontos és jellemző személyes zamatot.

A szubjektivitás ugyanis nemcsak elfogultságot, látószöget, hanem hitelességet is jelent.